A világhírű vokális kvartett világkörüli búcsúturné vesz részt, Európában utoljára november 29-én, a Müpa színpadán láthatja őket élőben a közönség.
A Manhattan Transfer a vokális hagyomány új reneszánszát indította el. Az eredeti tagok közül az alt szólamot éneklő Janis Siegel és a tenor Alan Paul ma is tagja az együttesnek, a szoprán Cheryl Bentyne 1979-ben csatlakozott, a basszus Trit Curless pedig az alapító Tim Hauser 2014-es halála után került a formációba.
A négyes a hetvenes évek avantgárd hullámát meglovagolva robbant be a New York-i alternatív zenei színtérre, ahol estéről estére kaméleonként változtatták nemcsak hangzásukat, de megjelenésüket is. A siker az 1979-es Extensions című albummal jött el, amelyet két Grammyvel jutalmaztak, a Manhattan Transfer karrierjében pedig új fejezet kezdődött.
.jpg)
Az 1983-as Grammy-díjátadón Ella Fitzgeralddal közösen léptek fel, a két évvel később megjelent Vocalese című albumuk a dzsesszkorongok közül elsőként zsebelt be egyszerre tizenkét jelölést az amerikai zenei gálán. Egy másik különleges rekord is fűződik a nevükhöz: hét egymást követő stúdióalbumuk hét Grammyt nyert egyhuzamban.
Legutóbb a karrierjüket lezáró, az alapítás 50. évfordulóján megjelent, Fifty című lemezért vihették haza a legjobb vokális dzsesszalbumnak járó arany gramofont. A korongra felkerült tíz dal méltó példája a kvartettre jellemző stiláris sokszínűségnek, hiszen fél évszázados karrierjük alatt énekeltek combóval és nagyzenekarral, válogattak karácsonyi dalokból és a Great American Songbook örökzöldjei közül, de ugyanolyan természetességgel tolmácsoltak popzenét és R'n'B-t is.
(MTI)
A Manhattan Transfer a vokális hagyomány új reneszánszát indította el. Az eredeti tagok közül az alt szólamot éneklő Janis Siegel és a tenor Alan Paul ma is tagja az együttesnek, a szoprán Cheryl Bentyne 1979-ben csatlakozott, a basszus Trit Curless pedig az alapító Tim Hauser 2014-es halála után került a formációba.
A négyes a hetvenes évek avantgárd hullámát meglovagolva robbant be a New York-i alternatív zenei színtérre, ahol estéről estére kaméleonként változtatták nemcsak hangzásukat, de megjelenésüket is. A siker az 1979-es Extensions című albummal jött el, amelyet két Grammyvel jutalmaztak, a Manhattan Transfer karrierjében pedig új fejezet kezdődött.
Az 1983-as Grammy-díjátadón Ella Fitzgeralddal közösen léptek fel, a két évvel később megjelent Vocalese című albumuk a dzsesszkorongok közül elsőként zsebelt be egyszerre tizenkét jelölést az amerikai zenei gálán. Egy másik különleges rekord is fűződik a nevükhöz: hét egymást követő stúdióalbumuk hét Grammyt nyert egyhuzamban.
Legutóbb a karrierjüket lezáró, az alapítás 50. évfordulóján megjelent, Fifty című lemezért vihették haza a legjobb vokális dzsesszalbumnak járó arany gramofont. A korongra felkerült tíz dal méltó példája a kvartettre jellemző stiláris sokszínűségnek, hiszen fél évszázados karrierjük alatt énekeltek combóval és nagyzenekarral, válogattak karácsonyi dalokból és a Great American Songbook örökzöldjei közül, de ugyanolyan természetességgel tolmácsoltak popzenét és R'n'B-t is.
(MTI)
