ALOHA – ez az egyszerű, számomra mégis sok szeretetet, figyelmet, kedvességet, jóságot, türelmet kifejező szó az üdvözlés szava a Hawaii-szigeteken.
A nagy sziget is rengeteg látnivalót, érdekességet tartogatott számunkra. Első szállásunk Kailua-Konán, az örökkön napsütötte partvidék legszebb városában volt. A virágzó kávéültetvények látványa, a termésükből nyert nedű kóstolgatása teljesen felvillanyozta a társaságot. Rögtön el is indultunk James Cook kapitány nyomába. Megismertük életét, itt bekövetkezett halála körülményeit. Menet közben gyakoroltuk Pu’uhonua O Honaunau Emlékpark nevét, mely a törzsfők temetője, s egyben a végső menedék is volt. Láttunk, fényképeztünk óriásteknősöket, jártunk polinéz templomok és emberáldozatok emlékhelyén.
.jpg)
Szívem egyik legkedvesebb helyére, az aranypartra érve kellően kiélvezhettem vízimádatomat a Hapuna Beachen, földünk talán legjobb strandján. Úsztam, próbáltam meglovagolni a hatalmas hullámokat, élveztem az óceán sós vizének „ölelését”. Feltöltődve mentünk tovább ismerkedni a cowboyok életével, az Akaka Falls Park esőerdő 100 m-es vízesésénél fotózkodtunk, megnéztük a háború istenének festői szépségű kegyhelyét. A Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban sétálva fényképeztük a kéndioxid felhőket, megtapasztaltuk, milyen a járás a kihűlt lávamezőkön – olyan érzés volt, mintha holdbéli tájon sétálnánk. Az óceánpartra vezetve vulkáni boltívet csodálhattunk meg. Este a távolban vörösen izzó lávafolyamot figyeltünk, ahogy a hegyoldalon méltóságteljesen ömlött az óceán felé.
.jpg)
A nagy szigeten való tartózkodásunk alatt számomra az egyik legmaradandóbb élményt a Hawai’i Tropical Botanical Gardens meglátogatása jelentette. A buja növényvilág, a színpompás virágok – melyek jó részét akkor láttam először –, a hangulat, ami ott elfogott, nehezen önthető szavakba.
Körutazásunk utolsó napján, melyet a szigeten töltöttünk, elmélkedhettünk egy tibeti buddhista templomnál, leutaztunk a sziget és az USA legdélebbi pontjához, fényképeztük a viharos, mélykék óceánt a hatalmas hullámaival.
.jpg)
Továbbutazva egy ma is polinéz többségű halásztelepülésen – mely a sziget talán legérintetlenebb része – még egyszer megtapasztalhattam az óceán simogatását.
Kicsit fájó szívvel búcsúztam el Hawaiitól, egy életre szóló élménnyel gazdagodva.
Utazási irodánk jóvoltából még egy ráadás napot s éjt kaptunk Los Angelesben. Városnézés során jártunk az óceán parton, lépkedtük a hírességek csillagain, láttuk az Oscar díj átadás helyszínét, a hírességek kézlenyomatait fényképeztük, a Hollywood felirat ott ékeskedett a szemünk előtt. A hosszú repülőút után kissé fáradtan értünk haza, de szívesen és bármikor visszatérnék erre a csodás szigetre.
„Amikor azt mondjuk valakinek: aloha, azzal azt valljuk, hogy mi ketten Isten jelenlétében vagyunk együtt.”
.jpg)
.jpg)
A nagy sziget is rengeteg látnivalót, érdekességet tartogatott számunkra. Első szállásunk Kailua-Konán, az örökkön napsütötte partvidék legszebb városában volt. A virágzó kávéültetvények látványa, a termésükből nyert nedű kóstolgatása teljesen felvillanyozta a társaságot. Rögtön el is indultunk James Cook kapitány nyomába. Megismertük életét, itt bekövetkezett halála körülményeit. Menet közben gyakoroltuk Pu’uhonua O Honaunau Emlékpark nevét, mely a törzsfők temetője, s egyben a végső menedék is volt. Láttunk, fényképeztünk óriásteknősöket, jártunk polinéz templomok és emberáldozatok emlékhelyén.
Szívem egyik legkedvesebb helyére, az aranypartra érve kellően kiélvezhettem vízimádatomat a Hapuna Beachen, földünk talán legjobb strandján. Úsztam, próbáltam meglovagolni a hatalmas hullámokat, élveztem az óceán sós vizének „ölelését”. Feltöltődve mentünk tovább ismerkedni a cowboyok életével, az Akaka Falls Park esőerdő 100 m-es vízesésénél fotózkodtunk, megnéztük a háború istenének festői szépségű kegyhelyét. A Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban sétálva fényképeztük a kéndioxid felhőket, megtapasztaltuk, milyen a járás a kihűlt lávamezőkön – olyan érzés volt, mintha holdbéli tájon sétálnánk. Az óceánpartra vezetve vulkáni boltívet csodálhattunk meg. Este a távolban vörösen izzó lávafolyamot figyeltünk, ahogy a hegyoldalon méltóságteljesen ömlött az óceán felé.
A nagy szigeten való tartózkodásunk alatt számomra az egyik legmaradandóbb élményt a Hawai’i Tropical Botanical Gardens meglátogatása jelentette. A buja növényvilág, a színpompás virágok – melyek jó részét akkor láttam először –, a hangulat, ami ott elfogott, nehezen önthető szavakba.
Körutazásunk utolsó napján, melyet a szigeten töltöttünk, elmélkedhettünk egy tibeti buddhista templomnál, leutaztunk a sziget és az USA legdélebbi pontjához, fényképeztük a viharos, mélykék óceánt a hatalmas hullámaival.
Továbbutazva egy ma is polinéz többségű halásztelepülésen – mely a sziget talán legérintetlenebb része – még egyszer megtapasztalhattam az óceán simogatását.
Kicsit fájó szívvel búcsúztam el Hawaiitól, egy életre szóló élménnyel gazdagodva.
Utazási irodánk jóvoltából még egy ráadás napot s éjt kaptunk Los Angelesben. Városnézés során jártunk az óceán parton, lépkedtük a hírességek csillagain, láttuk az Oscar díj átadás helyszínét, a hírességek kézlenyomatait fényképeztük, a Hollywood felirat ott ékeskedett a szemünk előtt. A hosszú repülőút után kissé fáradtan értünk haza, de szívesen és bármikor visszatérnék erre a csodás szigetre.
„Amikor azt mondjuk valakinek: aloha, azzal azt valljuk, hogy mi ketten Isten jelenlétében vagyunk együtt.”
