Belső-Isztriát sokan hasonlítják az olasz Toszkánához. A félsziget büszke is erre a hivatkozásra, hiszen a sajátos dialektust beszélő, többnemzetiségű (leginkább horvát és olasz) régió tengerparttól távolabb eső tájai valóban lenyűgözők, és az olasz gasztronómiát kedvelő ínyencek igényeit is kielégítik.
Skenderović Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösség budapesti képviseletének vezetője egy szakmai vacsorán hívta fel a vendégek figyelmét Belső-Isztriára, amelynek egyik ikonikus városa, Motovun a 10 kunás bankjegy hátoldaláról is ismerős lehet (a pulai amfiteátrum alatt Motovun térképe látható). Az olajfákkal és virágzó erdőkkel borított, dombok közt tekergőző úton megközelíthető települést a helyiek Völgyek Királynőjeként említik, mivel a majd' 300 méter magas mészkőkúpon álló, egykoron a Velencei Köztársasághoz tartozó város uralja a látképet.
.jpg)
A mítosz szerint Motovun városát különleges pártfogó oltalmazza: ő Nagy József, azaz Veli Jože, aki a környék utolsó óriásai közé tartozik. A nagyétkű teremtényt mindig más család élelmezte, s ha késett a porhanyósra sült ökör, a türelmetlen Jože alaposan megrázta Motovun reneszánsz harangtornyát, hátha valaki odafigyel rá. A harangzúgás mellett a város alatt kanyargó folyót is az óriáshoz köti a folklór: a néphagyomány szerint a türkizkék Mirna folyó akkor keletkezett, amikor Veli Jože felszántotta a völgyet. A településhez köthető hagyományok között a kortárs művészet felkarolása is szerepel, hiszen Motovun évek óta otthont ad egy nemzetközi rövid- és alternatív filmfesztiválnak, amelynek során avetítővásznat a csöpp kis főtéren feszítik ki.
.jpg)
A Motovun körül elterülő hegytetőkön hasonlóan csinos városok épültek. Egyikük olyan apró, hogy elnyerte a Föld legkisebb városa címet, ugyanis Humnak mindössze 8 állandó lakosa van. Ennek egyik kétségtelen nagy előnye, hogy előbb-utóbb mindenki polgármester lesz – tréfálkoznak az isztriánok. Hum nem az egyetlen rekorder a félszigeten: az öt évig világcsúcsot tartó fehér szarvasgombát egy Diána nevű kutyus ásta ki Buje mellett 1999-ben. Az 1,3 kilót nyomó gombát természetesen megették, noha a fehér szarvasgomba csillagászati árú portéka. Nemkülönben értékes a mediterrán térség egyik legöregebb olajfájánakolívaolaja. Az ószövetségi Matuzsálemet messze meghaladó korú növény a Joszip Broz által is kedvelt Brijuni-szigeteken szemléli immáron 1680 éve a gyorsuló világot. Isztria egyébiránt is híres messze földön ismert és elismert olívaolajáról: nem kevesebb, mint 14 helyi fajtát tartanak számon, a kíváncsiak kóstolókon ismerhetik meg a különböző olívaolajok egyedi karakterét.
.jpg)
A helyi borok szintén méltók az utazók figyelmére. Az isztriai ültetvények bő kétharmadán terem malvazija szőlő, amely markáns és testes fehérbort ad. Ateran nevű kékszőlő mellett ez a fajta a helyi borászatok (a leghíresebb közülük a San Tommaso) zászlóshajója; a legenda szerint Augustus császár felesége azért élt több mint 80 évet, mert mindig a környék borát itta. Nem tudjuk, hogy a császárné rajongója volt-e az istarski pršutnak, de aki a környéken jár, és kedveli a húst, véletlen se hagyja ki a szélben szárított isztriai sonkákat! Azok a turisták, akik komolyan érdeklődnek a sonkamesterek remekművei iránt, mindenképpen látogassák meg a Tomazeva Konoba vendéglőt, amelynek sonkaérlelő padlásán egészen döbbenetes látványban lesz részük, és valódi különlegességeket is kóstolhatnak.
.jpg)
.jpg)
Skenderović Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösség budapesti képviseletének vezetője egy szakmai vacsorán hívta fel a vendégek figyelmét Belső-Isztriára, amelynek egyik ikonikus városa, Motovun a 10 kunás bankjegy hátoldaláról is ismerős lehet (a pulai amfiteátrum alatt Motovun térképe látható). Az olajfákkal és virágzó erdőkkel borított, dombok közt tekergőző úton megközelíthető települést a helyiek Völgyek Királynőjeként említik, mivel a majd' 300 méter magas mészkőkúpon álló, egykoron a Velencei Köztársasághoz tartozó város uralja a látképet.
A mítosz szerint Motovun városát különleges pártfogó oltalmazza: ő Nagy József, azaz Veli Jože, aki a környék utolsó óriásai közé tartozik. A nagyétkű teremtényt mindig más család élelmezte, s ha késett a porhanyósra sült ökör, a türelmetlen Jože alaposan megrázta Motovun reneszánsz harangtornyát, hátha valaki odafigyel rá. A harangzúgás mellett a város alatt kanyargó folyót is az óriáshoz köti a folklór: a néphagyomány szerint a türkizkék Mirna folyó akkor keletkezett, amikor Veli Jože felszántotta a völgyet. A településhez köthető hagyományok között a kortárs művészet felkarolása is szerepel, hiszen Motovun évek óta otthont ad egy nemzetközi rövid- és alternatív filmfesztiválnak, amelynek során avetítővásznat a csöpp kis főtéren feszítik ki.
A Motovun körül elterülő hegytetőkön hasonlóan csinos városok épültek. Egyikük olyan apró, hogy elnyerte a Föld legkisebb városa címet, ugyanis Humnak mindössze 8 állandó lakosa van. Ennek egyik kétségtelen nagy előnye, hogy előbb-utóbb mindenki polgármester lesz – tréfálkoznak az isztriánok. Hum nem az egyetlen rekorder a félszigeten: az öt évig világcsúcsot tartó fehér szarvasgombát egy Diána nevű kutyus ásta ki Buje mellett 1999-ben. Az 1,3 kilót nyomó gombát természetesen megették, noha a fehér szarvasgomba csillagászati árú portéka. Nemkülönben értékes a mediterrán térség egyik legöregebb olajfájánakolívaolaja. Az ószövetségi Matuzsálemet messze meghaladó korú növény a Joszip Broz által is kedvelt Brijuni-szigeteken szemléli immáron 1680 éve a gyorsuló világot. Isztria egyébiránt is híres messze földön ismert és elismert olívaolajáról: nem kevesebb, mint 14 helyi fajtát tartanak számon, a kíváncsiak kóstolókon ismerhetik meg a különböző olívaolajok egyedi karakterét.
A helyi borok szintén méltók az utazók figyelmére. Az isztriai ültetvények bő kétharmadán terem malvazija szőlő, amely markáns és testes fehérbort ad. Ateran nevű kékszőlő mellett ez a fajta a helyi borászatok (a leghíresebb közülük a San Tommaso) zászlóshajója; a legenda szerint Augustus császár felesége azért élt több mint 80 évet, mert mindig a környék borát itta. Nem tudjuk, hogy a császárné rajongója volt-e az istarski pršutnak, de aki a környéken jár, és kedveli a húst, véletlen se hagyja ki a szélben szárított isztriai sonkákat! Azok a turisták, akik komolyan érdeklődnek a sonkamesterek remekművei iránt, mindenképpen látogassák meg a Tomazeva Konoba vendéglőt, amelynek sonkaérlelő padlásán egészen döbbenetes látványban lesz részük, és valódi különlegességeket is kóstolhatnak.
