Amikor megláttuk a Télapó faluját, az valami gyönyörűség volt. Szólt a zene, minden kunyhóban manónak öltözött mosolygós felnőttek vártak minket. Óriásira gyúrt hóemberek, élő rénszarvasok, hóból és jégből készített játszótér a gyerekeknek a falu minden szegletében. A fények? Mindenhól csodás fények, fényfüzérek lógtak. Mesés volt a látvány.
A Télapóra várni kellett, hiszen rengetek gyermek volt ott a világ minden részéről, de addig megnézhettük az otthonát – a tekercset, amelyen a világ minden gyermekének a neve szerepelt jó és rossz megjelöléssel, a nagy homokórát és a harangot, ami jelzi a télapónak az indulást, hogy mikor kell útra kelnie a gyerekekhez. A megszámolhatatlan levelet, amit egy év alatt kap a Mikulás. Nagy sokára végre mi is sorra kerültünk, és bemehettünk a Télapóhoz. A találkozás a Télapóval egy örök élmény lesz mind a kettőnk számára. A Télapó tudott pár szót magyarul. Kicsit megült Levente az ölében, beszélt neki pár szót magáról, kapott ajándékot, fényképezkedett a Mikulással, és már jönnünk is kellett, hiszen számolhatatlanul sokan vártak még a nagy találkozásra.
Ezután körbejártunk a faluban minden kis boltot, postát, manóiskolát, játszóteret. A szállásra busszal mentünk vissza, a rengeteg élménytől elfáradt gyerekek pedig békésen szundítottak a buszon.
Másnap este hószánkózni mentünk. Mivel rettenetesen hideg volt azon az estén, a gyerekeket buszon hozták egy erdő közepébe, egy melegedőbe. Mi, felnőttek, motoros hómobilokkal mentünk egy befagyott folyón, fáklyákkal kivilágított, kitaposott ösvényen keresztül jutottunk el a gyerekekhez. Soha ilyen gyönyörű és varázslatosan szép élményben még nem volt részünk. A melegedő az erdő közepén volt, kék fényekkel megvilágítva. Mindent hó borított, szikrázott a táj a kék fényben.
A melegedőben teát, puncsot, forró csokit, sütit, kolbászt kaptunk, majd elindultunk sarki fényt keresni. Sikerült J. Azon az estén zöldben, fehérben pompázó sarki fényt láthattunk. Elképesztően szép, egyszerűen leírhatatlan ez a delejes természeti jelenség.
Kipróbáltuk a szánhúzó kutyusokat is. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan szaladnak és ennyire lehet félni a kutyaszánon J. Nagyon alacsonyan ül a hajtó, rettenetesen gyorsan szalad a táj, a szán pedig nem igazán érződik stabilnak... Hatalmas élmény volt, és örülök, hogy ezt sem hagytuk ki.
Láttunk medvenyomokat a hóban, hóbaglyot a fákon.
Tele volt élménnyel az a rövid idő, amíg Lapföldön tartózkodtunk.
Sokszor jut eszünkbe azóta is a lappföldi kaland, rendszeresen beszélünk a kirándulásról. A szívünk csordulásig van élményekkel és emlékekkel.
Boldog vagyok, hogy valóra váltottuk az álmunkat, mert egy olyan feledhetetlen élményben volt részünk és olyan csodákat láttunk, amit sem tévé, sem képek, sem magazinok nem adnak vissza. Ezeket a természeti csodákat élőben kell látni.
A legnagyobb élmény, ami soha nem halványul, hogy így láttam ragyogni a kisfiam szemét és úgy láttam mosolyogni a lappföldi kirándulás során.
.jpg)
A Télapóra várni kellett, hiszen rengetek gyermek volt ott a világ minden részéről, de addig megnézhettük az otthonát – a tekercset, amelyen a világ minden gyermekének a neve szerepelt jó és rossz megjelöléssel, a nagy homokórát és a harangot, ami jelzi a télapónak az indulást, hogy mikor kell útra kelnie a gyerekekhez. A megszámolhatatlan levelet, amit egy év alatt kap a Mikulás. Nagy sokára végre mi is sorra kerültünk, és bemehettünk a Télapóhoz. A találkozás a Télapóval egy örök élmény lesz mind a kettőnk számára. A Télapó tudott pár szót magyarul. Kicsit megült Levente az ölében, beszélt neki pár szót magáról, kapott ajándékot, fényképezkedett a Mikulással, és már jönnünk is kellett, hiszen számolhatatlanul sokan vártak még a nagy találkozásra.
Ezután körbejártunk a faluban minden kis boltot, postát, manóiskolát, játszóteret. A szállásra busszal mentünk vissza, a rengeteg élménytől elfáradt gyerekek pedig békésen szundítottak a buszon.
Másnap este hószánkózni mentünk. Mivel rettenetesen hideg volt azon az estén, a gyerekeket buszon hozták egy erdő közepébe, egy melegedőbe. Mi, felnőttek, motoros hómobilokkal mentünk egy befagyott folyón, fáklyákkal kivilágított, kitaposott ösvényen keresztül jutottunk el a gyerekekhez. Soha ilyen gyönyörű és varázslatosan szép élményben még nem volt részünk. A melegedő az erdő közepén volt, kék fényekkel megvilágítva. Mindent hó borított, szikrázott a táj a kék fényben.
A melegedőben teát, puncsot, forró csokit, sütit, kolbászt kaptunk, majd elindultunk sarki fényt keresni. Sikerült J. Azon az estén zöldben, fehérben pompázó sarki fényt láthattunk. Elképesztően szép, egyszerűen leírhatatlan ez a delejes természeti jelenség.
Kipróbáltuk a szánhúzó kutyusokat is. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan szaladnak és ennyire lehet félni a kutyaszánon J. Nagyon alacsonyan ül a hajtó, rettenetesen gyorsan szalad a táj, a szán pedig nem igazán érződik stabilnak... Hatalmas élmény volt, és örülök, hogy ezt sem hagytuk ki.
Láttunk medvenyomokat a hóban, hóbaglyot a fákon.
Tele volt élménnyel az a rövid idő, amíg Lapföldön tartózkodtunk.
Sokszor jut eszünkbe azóta is a lappföldi kaland, rendszeresen beszélünk a kirándulásról. A szívünk csordulásig van élményekkel és emlékekkel.
Boldog vagyok, hogy valóra váltottuk az álmunkat, mert egy olyan feledhetetlen élményben volt részünk és olyan csodákat láttunk, amit sem tévé, sem képek, sem magazinok nem adnak vissza. Ezeket a természeti csodákat élőben kell látni.
A legnagyobb élmény, ami soha nem halványul, hogy így láttam ragyogni a kisfiam szemét és úgy láttam mosolyogni a lappföldi kirándulás során.
