A vietnámiak számára a rizs maga az élet, az istenek ajándéka.
A KéK Travel kiemelt ajánlata az 1000 út utazási iroda katalógusából.
A rizst „fehér aranyként" is emlegetik Vietnámban. A népi legenda szerint az ősi időkben nem termesztették, hanem az emberek imájukkal hozták a földre: a mennyből érkezett nagy labdák alakjában minden házba. Egy alkalommal a feleség a férje utasítására a házuk padlóját söpörte, hogy fogadják a rizslabdát. A feleség azonban lusta volt és későn kezdte a takarítást, így a rizslabda ráesett a söprűre mielőtt végzett volna, és apró darabokra esett szét. Azóta az emberek nem kapják ingyen a rizst, hanem keményen kell dolgozniuk, hogy megteremtsék maguknak. A Vietnámban létező számos hiedelem egyike, hogy nem számít mennyire rossz volt egy gyerek, rizsevés közben nem lehet őt megbüntetni.
Dél-kelet Ázsiában 7000 évre nyúlik vissza a rizstermesztés története, amely egyben ceremóniák és felajánlások alapvető kelléke. Sok vietnámi szerint az ország alakja is olyan, mint a bambuszrúdra helyezett két rizses kosár. Több ezer fajtája van, lehet fehér, barna, vörös, fekete vagy borostyán színű. Főként vízzel elárasztott alacsonyan fekvő területeken terem.
A rizspalántákat először külön nevelik, majd amikor már 20-30 cm nagyságúak (kb. 25-50 nap elteltével) átültetik őket az elárasztott területekre. Amint a szárak elkezdenek sárga színűvé válni, a rizsföldeket kiszárítják és előkészítik az aratásra. A gazdálkodók sarlót használnak a szárak levágásához, majd összekötik a szárakat és megszárítják. A rizs nem teljesen száraz, így gyakran szétterítik az udvarokon vagy autópályák mentén, hogy a napon kiszáradjon. A cséplés során elválasztják a gabonát a többi részétől, majd készen áll az őrlésre.
Semmit nem pocsékolnak el a betakarítás során: a papírtól a pudingig mindenhez felhasználható. Készíthetnek tésztát, bort, kozmetikumokat és főzéshez való olajat is belőle. A magokat elfogyasztják, a szárát pedig szandálok, kalapok, kosarak, kötelek, seprűk és tetők készítésénél alkalmazzák. A héját tűzifa helyett főzéshez és műtrágyához használják. A vetéstől a fogyasztásig 3 hónapra és 10 napra van szükség ideális esetben. A két fő termesztési időszak december és április, valamint június és szeptember között van. Egy évben kétszer, esetleg háromszor tudják betakarítani.
Fotók: Tuan Hoang/ Pixabay// Sasin Tipchai/ Pixabay// TA Lucifer/ Pixabay// PublicDomainPictures/ Pixabay// ThuyHaBich/ Pixabay
A programok és a szálloda változtatásának jogát irodánk fenntartja!
(1000 Út Utazási Iroda / Simigh Ágnes)
.jpg)
A KéK Travel kiemelt ajánlata az 1000 út utazási iroda katalógusából.
A rizst „fehér aranyként" is emlegetik Vietnámban. A népi legenda szerint az ősi időkben nem termesztették, hanem az emberek imájukkal hozták a földre: a mennyből érkezett nagy labdák alakjában minden házba. Egy alkalommal a feleség a férje utasítására a házuk padlóját söpörte, hogy fogadják a rizslabdát. A feleség azonban lusta volt és későn kezdte a takarítást, így a rizslabda ráesett a söprűre mielőtt végzett volna, és apró darabokra esett szét. Azóta az emberek nem kapják ingyen a rizst, hanem keményen kell dolgozniuk, hogy megteremtsék maguknak. A Vietnámban létező számos hiedelem egyike, hogy nem számít mennyire rossz volt egy gyerek, rizsevés közben nem lehet őt megbüntetni.
Dél-kelet Ázsiában 7000 évre nyúlik vissza a rizstermesztés története, amely egyben ceremóniák és felajánlások alapvető kelléke. Sok vietnámi szerint az ország alakja is olyan, mint a bambuszrúdra helyezett két rizses kosár. Több ezer fajtája van, lehet fehér, barna, vörös, fekete vagy borostyán színű. Főként vízzel elárasztott alacsonyan fekvő területeken terem.
A rizspalántákat először külön nevelik, majd amikor már 20-30 cm nagyságúak (kb. 25-50 nap elteltével) átültetik őket az elárasztott területekre. Amint a szárak elkezdenek sárga színűvé válni, a rizsföldeket kiszárítják és előkészítik az aratásra. A gazdálkodók sarlót használnak a szárak levágásához, majd összekötik a szárakat és megszárítják. A rizs nem teljesen száraz, így gyakran szétterítik az udvarokon vagy autópályák mentén, hogy a napon kiszáradjon. A cséplés során elválasztják a gabonát a többi részétől, majd készen áll az őrlésre.
Semmit nem pocsékolnak el a betakarítás során: a papírtól a pudingig mindenhez felhasználható. Készíthetnek tésztát, bort, kozmetikumokat és főzéshez való olajat is belőle. A magokat elfogyasztják, a szárát pedig szandálok, kalapok, kosarak, kötelek, seprűk és tetők készítésénél alkalmazzák. A héját tűzifa helyett főzéshez és műtrágyához használják. A vetéstől a fogyasztásig 3 hónapra és 10 napra van szükség ideális esetben. A két fő termesztési időszak december és április, valamint június és szeptember között van. Egy évben kétszer, esetleg háromszor tudják betakarítani.
Fotók: Tuan Hoang/ Pixabay// Sasin Tipchai/ Pixabay// TA Lucifer/ Pixabay// PublicDomainPictures/ Pixabay// ThuyHaBich/ Pixabay
A programok és a szálloda változtatásának jogát irodánk fenntartja!
(1000 Út Utazási Iroda / Simigh Ágnes)
